2012. március 15., csütörtök

Pár sor firkantás ;)

Oké, ez nagyon régi, úgy olvasni ><" Bár most sem megy az írás :)

                                                                A Pokol Angyala

Első fejezet
                           A kezdetek kezdete

Csak ott álltam és forgott velem a világ. A Nagy Tanács elé kerülni nem kis dolog. Nem értem miért vagyok itt.
-Angelina Margaret McCourtni!
-Angie, ha lehet.- mondtam.
-Nos „Angie”- mondta a Főbíró kissé bizonytalanul és gúnyosan.- A tanácskozás alapján úgy döntöttünk, hogy Önt száműzzük a Pokolból.
-„Száműzzük a Pokolból!”- hallottam vagy ezerszer a fejemben a visszhangot. Mintha rám zuhant volna egy hatalmas kő és meg se tudtam mozdítani azt.
-De nem is csináltam semmit!- kiáltottam. Ekkor villant eszembe.- Caren…-sziszegtem a fogaim közt. A kis szemét! Hát persze, hogy Ő volt! Ki más tehette volna?! Carennel ősellenségek voltunk. Már akkor szemét volt velem mikor bekerültem a Pokol Angyalai közé. Éppen a legjobb balszerencsémen dolgoztam. Egy randit szúrtam volna el. A fiúra jégesőt küldtem a lány ruháit, pedig szétszaggattam.  Tökéletes!- gondoltam. A lánynak nem lesz mit felvennie a fiú, pedig nem tud érte menni. Caren egy esküvői fotózás ellen ténykedett. A napsütéses szép idő miatt rosszak lettek a képek. Olyan érdekes, hogy a fotózás pont ugyan abban az egy utcában volt. A ruhákat elszállítatta. Hová? Éppen a lány házába. A randevújuk tökéletes volt. Sőt! Annyira jó, hogy „boldog párként” együtt járnak.
-Ezt nem tehetik meg!- ordítottam.
-De megtehetjük Angelina.- mondta egy halvány mosollyal az arcán.- Az ítéletet meghoztam!
-Neeeeeeeeeee……….!- késő volt. Már csak a kalapács hangos dübörgését halottam, ahogyan megüti az asztalt…

                                Második fejezet
                   Nem értek semmit!

A világ szürke és borús lett. Majd egy nagy villanást láttam aztán a külvilágban álltam. Egy pink színű pólót és egy farmert viseltem. Sehogy sem hasonlított a Pokolban viselt hosszú fekete alul megtépett ruhára. Odakaptam a combomhoz (eléggé meglepődtem mikor majdnem kiejtettem a könyveket) és észrevettem, hogy van benne valami. Egy lap volt az összehajtva. Szétnyitottam és csak ekkor vettem észre, hogy Pokol Angyala mivoltomból csak feketére lakkozott körmöm és vörös hajam maradt meg. A papíron ez állt:

                                Kedves Angelina!

      Önt (mint valószínűleg észrevette) ideiglenesen áthelyeztük a fenti világba a halandók sora közé.
      Jelenleg ebben a gimnáziumban tanul, mint kollégista. A szobaszáma a következő: 341. A kulcsot a recepción veheti át, közvetlen a bejárati ajtó mellett. Itt lesz ideje elgondolkodni a tettein, amíg hivatalosan is visszahelyezzük a Pokolba.
     Sok sikert Miss Angelina!
                                                Az Alvilág Nagy Tanácsa

Hallgattam a levélre így megkerestem a recepciót, kikértem a kulcsot, felbaktattam az emeletre, és keresni kezdtem a szobám. 358.,359.,340. Aha! Megvan! 341. Rátettem a kezem a kilincsre és nem tudtam, mit tegyek. Még soha nem csináltam ilyet. Vagyis persze, hogy csináltam, de az egészen más volt. Bejutni a Pokolba! Akkor izgatott voltam. Most félek. Nem értem miért.- Nyugi Angie!- gondoltam.- Elvégre ez is olyan, mint az Alvilág!- Betettem a zárba a kulcsot és elfordítottam. A szobában egy lány ült az ágyán. Éppen olvasott.
-Helló!- kiáltott fel mikor rám nézett.- Rebecca vagyok, de hívj nyugodtan Reby-nek vagy Becca-nak! Gondolom te vagy az új szobatársam.
-Igen, igen én vagyok!- mondtam felébredve a gondolkodásból.- A nevem Angie.
-Az Angelinából?
-Igen…Csak utálom.
-Az a te ágyad!- mutatott a jobboldalon lévő fekhelyre.
Ebben a percben megjelent egy srác az ajtóban.
-Hali Re..Csajok!- mondta vigyorogva.- Hát Ő kicsoda?- kérdezte Becca-t ugyanazzal a furcsa mosollyal.
-Angie vagyok!- mondtam gyorsan mielőtt még Reby válaszolhatott volna.
-Ryan ő Angie. Angie ő Ryan.
-Szóval te vagy az új lány mi?
Még mindig az a mosoly. Már kezd idegesíteni.
-Hagyd már abba!- kiabáltam rá önkéntelenül.
-Mit?- kérdezte ártatlan boci szemekkel. Látszott rajta, hogy meglepődött.
-Bocs! Csak légyszi töröld le a vigyort a képedről! Idegesít!
-Rendben.- válaszolt a srác.- Akkor megyünk?-értetlenül néztem.
-Naná!- vágta rá Rebecca.- A könyvtárban leszünk Angie! Ha bármi baj van, keress fel!- kacsintott egyet, majd eltűntek az ajtóban…

Ez az első 2 fejezet. Csak, hogy legyen valami! XD

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése